Az egyetlen kivétel Kína, ahol a várakozásokkal ellentétben nem indult még el a bankóprés, a pénzkínálat növekedési üteme a historikusan alacsonynak számító 13%-os szinten tanyázik – vélekedik elemzésében Boér Levente, az OTP Alapkezelő portfólió menedzsere. Mi az oka, hogy a Kínaiak még nem kezdték el a monetáris élénkítést? 2008 végén a kínai kormányzat a globális recessziót ellensúlyozandó hatalmas fiskális és monetáris élénkítésbe kezdett, 2009-ben a bankrendszer zöld lámpát kapott a hatalmas mértékű hitelkihelyezésekre és a pénzkínálat növekedésének üteme megközelítette az évi 30%-ot.

Ez az adminisztratív eszközök által inspirált hitelkihelyezés egyrészt – finoman fogalmazva – valószínűleg nem a leghatékonyabban lett szétallokálva, a pénzeső jelentős részét a tartományi vezetők kétes megtérülésű projektekbe fektették. Ezeket a jövőben várhatóan nem teljesítővé váló hiteleket persze a piac már árazza, nem véletlen, hogy a kínai pénzügyi szektor árazása historikus mélyponton van. A hirtelen megnövekedett pénzkínálat másik hatása a megemelkedő infláció volt – különösen az átlagemberek számára legfontosabb élelmiszerárak váltottak meredek emelkedésbe: 2011 közepén az élelmiszerárak növekedési üteme elérte a 15%-ot.

A kínai vezetők érzékelték a túlhevüléssel járó veszélyt, 2010 elejétől folyamatosan növelték a kötelező tartalékrátát, ezzel is mérsékelve a hitelkihelyezés növekedését. Azonban 2011-re a gazdasági döntéshozók csapdahelyzetbe kerültek: az infláció éppen a tetőponton volt, de ugyanakkor az egyre romló világgazdasági helyzet és az ezzel járó recesszió réme újabb monetáris lazításért kiáltott.

A döntés végül a kivárás lett: bár a várakozások egyre inkább fokozódnak, a startpisztoly még nem dördült el, csak nagyon enyhe lépések történtek a lazítás irányába, sőt a hivatalos gazdasági előrejelzést is a bűvös 8% alá csökkentették a 2012-es évre, a növekedést némileg feláldozva a stabilitásért.

Közben viszont az elmúlt időszakban az infláció alakulása örvendetes fordulatot vett, a legutolsó adat szerint a februári (éves) élelmiszerár emelkedés 6,2%-ra esett vissza, de az általános infláció is 3,2%-ra szelídült. Ez nagyon jó hír a részvénypiacoknak: azt jelzi, hogy kibővült a kínai mozgástér, és ha a helyzet megkívánja, ismét bele tudnak kezdeni egy monetáris élénkítő programba, hogy mikor, az továbbra is kérdés, de érdemes figyelni a jeleket.