A PIMCO befektetési alap ügyvezetője szerint négy "tettes" felelős azért, hogy a dél-európai ország a tönk szélére jutott. Először is a két legnagyobb görög párt, az évtizedeken keresztül egymást felváltva kormányzó konzervatív Új Demokrácia és a baloldali PASZOK, amelyek vezetése alatt Görögország hatalmas adósságot halmozott fel, miközben vesztett versenyképességéből és ezáltal növekedési potenciáljából is. Ezzel szemben a pártok "az igazsággal nagyon takarékosak voltak", azaz nem tették közzé az ország költségvetési elcsúszásainak és adóssághelyzetének valódi mértékét.

Görögország 2001-es eurózóna-belépése után túl sok hitelt vett fel, azonban amikor 2008-ban kitört a válság, a politikai elit ismét csalódást okozott, mivel eleinte nem voltak hajlandóak szembenézni a következményekkel, majd teljesíthetetlen felelősségvállalásokat tettek.

Másrészt Görögország magánhitelezői boldogan öntötték a pénzt az országba, amikor azonban a mesterséges növekedést már nem lehetett fenntartani, kibújtak felelősségük alól. A túlhitelezés olyan mértékű volt, hogy egy időben csupán hat bázispont volt a német és görög kötvények hozamainak különbsége, amely nevetségesen alacsony azt figyelembe véve, hogy a két ország gyökeresen eltérő gazdasági és pénzügyi helyzetben volt.

A hitelezők készségesen ellenjegyezték ezen abszurd kockázatot, azonban amikor Görögország adósságállománya már fizetésképtelenséggel fenyegetett, "késleltették az igazság pillanatát". Nem voltak hajlandóak követeléseik egy részének elengedésére, ezzel pedig tovább mélyítették a válságot.

Harmadrészt mind a görög kormány, mind a magánhitelezők számára az európai egyesítési törekvések által kialakított helyzet tette lehetővé, hogy "álomvilágban" éljenek. Az eurózóna felépítése El-Erian szerint sem a szabályok, sem az intézmények szintjén nem volt megfelelő. A nagy gazdaságok (Franciaország és Németország) voltak az elsők, amelyek felrúgták az euró bevezetésekor felállított költségvetési szabályokat, amelyeket az európai intézmények képtelenek voltak betartatni.

Európa akkor sem reagált megfelelően, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Görögország megingott. Az európai kormányok "nem jutottak konszenzusra az ország problémáit illetően, a megfelelő válaszlépésekről nem is beszélve". A görög mentőakció motivációi túl rövidtávúak voltak, az ezekből fakadó hozzáállás pedig "stratégiailag hibás és csapnivalóan összehangolt" volt.

Végül a globális pénzügyi stabilitás felügyeletével megbízott Nemzetközi Valutaalap (IMF) túl könnyen engedett a politikai nyomásnak mind a növekedés időszakában, mind a válság alatt. A politikai megfontolások felülírták az elemzői szigort, aláásva ezzel mind az IMF közvetlen segítői, mind gazdaságpolitikai és pénzügyi katalizátor szerepét - vélte a pénzügyi szakember, aki korábban 15 évet töltött az IMF-nél.

Mind a négy tettes jogosan állíthatja, hogy a felelősség mást terhel, de egyikük sem kerülheti el a valósággal való szembenézést: Görögország összeomlása nem következett volna be, ha nem lettek volna elnézőek a konjunktúra alatt, és rendesen ellátták volna feladatukat a válság során - írta El-Erian.

Valószínűleg a négy felelős könnyen megússza majd, különösen ezen történelmi tragédia igazi áldozataihoz, a görög társadalom legkiszolgáltatottabb rétegeihez képest, akik elvesztették munkahelyüket, megtakarításaikat és megélhetésüket. Rajtuk kívül még milliókat érhet "járulékos veszteség", mivel a pénzügyi válság könnyen lehet, hogy több másik európai országra és a teljes világgazdaságra is átterjed.

Egy igazságosabb világban a kiszolgáltatott lakosság jogosult lenne a négy tettes által hosszú ideje élvezett fizetések, kiváltságok és sikerdíjak visszavételére. A jelenlegi helyzetben ez egy súlyos lecke a jövőre nézve - vont konklúziót Mohamed El-Erian.