A brit gazdasági lap azt állította, hogy a párt belső köreire rálátók szerint az elmúlt évtizedben egyre jelentősebb méreteket ölt, s egyúttal egyre nagyobb problémát jelent, hogy a pártelit leszármazottai, a „kishercegeknek” is nevezett réteg mesésen meggazdagodott, miközben fittyet hány a társadalom számára az apáik és saját maguk által meghatározott szabályokra és törvényekre.

A Szovjetunió szétesése óta a Kínai Kommunista Párt (KKP) teoretikusai a posztszovjet régió korrupt oligarcháival és növekvő társadalmi egyenlőtlenségeivel mint a gyors politikai liberalizáció veszélyeivel példálóztak. Ugyanakkor ma Kínában a legjelentősebbek a jövedelmi különbségek a nagy gazdaságok közül, s az ország vagyonának jó része néhány gazdag család kezében van, ezért sokan megkérdőjelezik, hogy vajon Kínában valóban jobb-e a helyzet – írta a FT. „A korrupció Kínában sokkal súlyosabb, mint a történelem során bármikor. Ami itt van ma, az egy hatalom által kormányzott piacgazdaság – minden üzleti tevékenységhez segítség vagy jóváhagyás kell a hatalommal rendelkezők részéről” – mondta Jang Csi-seng (Yang Jisheng) újságíró.

Nyilvános adatok szerint a nemrég botrányba keveredett és leváltott Po Hszi-laj (Bo Xilai) volt csungkingi párttitkár szélesebb családi köre több mint százmillió jüanos részesedéssel rendelkezik kínai tőzsdei cégekben. A családhoz közeli források szerint a família valódi vagyona ennél jóval nagyobb. A bukása előtt igen népszerű, s az idei tisztújítás során a KKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának kilencfős Állandó Bizottságába – a legnagyobb hatalmú politikai testületbe - való bekerülésre is esélyesnek tartott Po politikai karrierjén nagyot lendített, hogy apja, Po Ji-po a 80-as és 90-es években Kínát háttérből irányító „nyolc érinthetetlen” tábornok egyike volt.

„A nagyhatalmú politikusi családok a kínai gazdaság jelentős része felett szereztek ellenőrzést olyan környezetben, ahol nincsenek szétválasztva a hatalmi ágak, nincsen független igazságszolgáltatás vagy média, s a kormány irányít mindent – mondta Andrew Nathan, a Columbia Egyetem professzora - A törvényeket a kommunista párt határozza meg, így aki a pártot irányítja, képes arra használni a jogszabályokat, amire akarja; ezek az emberek a törvény felett állnak.”

A magas rangú hivatalnokok magánélete, üzleti ügyei és vagyona titkos. A társadalomnak a politikai elitről való véleményével kapcsolatos növekvő aggodalmak jeleként a párt 2006 és 2010 között minden évben bejelentette, hogy tervezi a magas rangú politikai káderek és rokonaik vagyonnyilatkozatra kötelezését.  Erre azonban nem került sor, hivatalos indoklás szerint azért, mert „az idő nem megfelelő” erre, s „tovább kell tanulmányozni a kérdést”, mielőtt hasonló intézkedést hoznának.

A lap információi szerint az elitcsaládok üzleti tevékenységei sűrű és kusza hálót rajzolnak ki. Gyakorlatilag az Állandó Bizottság minden tagjának van olyan rokona, aki állami jóváhagyáson vagy támogatáson alapuló ágazatokban érdekelt. „Az 1990-es években a legtöbb magas rangú vezető legalább megpróbálta visszafogni kishercegeit, miközben meggazdagodott, de most szinte semmi önmegtartóztatás nincs. Ez a párt legitimációjának legnagyobb próbaköve” – mondta egy szoros pártkapcsolatokkal rendelkező vezető kínai pénzügyi illetékes.

Li Csang-csunnak (Li Changchun), a Politikai Bizottság propagandával és médiaügyekkel foglalkozó tagjának lánya például a Bank of China International médiabefektetési alapját vezeti. Az egyik legnagyobb és legsikeresebb kínai magántőke-befektetőt, a New Horizon Capitalt Winston Wen, a korrupciót gyakran ostorozó Ven Csia-pao (Wen Jiabao) miniszterelnök fia alapította. A kormányfő felesége, Csang Pej-li (Zhang Beili) komoly érdekeltségekkel rendelkezik az ország gyémánt- és ékszeriparában; sokak által hivalkodónak tartott stílusa élesen elüt a férjéétől, aki alázatos köztisztviselőnek próbálja beállítani magát.

Vu Pang-kuónak (Wu Bangguo), a párt második legerősebb emberének számos rokona foglalkozik befektetésekkel és beruházásokkal. Veje, Feng Sao-tong (Feng Shaodong) például egy hatalmas állami befektetési alap vezetője, korábban pedig a Merryll Lynch amerikai bank kínai részlegének vezetője volt. Volt kollégái és versenytársai szerint e posztján egyedül intézte el, hogy cége vezesse be a hongkongi tőzsdére az Industrial and Commerce Bank of Chinát, amely akkor a világ legnagyobb részvénykibocsájtása volt.

Fenghez hasonlóan sok másik kisherceg is töltött vagy tölt be vezető tisztséget külföldi bankok és egyéb multinacionális cégek kínai leányvállalatainál, amelyek politikai előnyöket remélnek a pártelit leszármazottainak alkalmazásától. „Minél több időt töltesz Kínában, annál inkább rájössz, hogy mindent néhány száz család irányít. Arra is rájössz, hogy a legtöbb külföldi nagyvállalat megpróbálja felvenni a kínai tisztviselők lányait és fiait, hogy (piaci) hozzáférést kapjanak” – mondta egy, a pártelitet ismerő külföldi diplomata.

A lapnak név nélkül nyilatkozó három cégvezető szerint egyes szektorokban elengedhetetlen a kishercegek alkalmazása. Állításuk szerint utóbbiak általában Hongkongba vagy a karibi térségbe menekítik vagyonukat, hogy a kínai korrupcióellenes hivatalok ne találják meg azt. „Nem számít, hogy egy tisztviselő fia jól viselkedik vagy sem – még ha bezárkózik is otthon, rányitják az ajtót, pénzt adnak neki, és kényelmes állást ajánlanak. A nevük rövidre zárja az utat bankkölcsönök, földek és más erőforrások megszerzéséhez. Ennek a rossz rendszer az oka, nem feltétlenül maguk a kishercegek” – mondta Jang Csi-Seng.