Brazília, ahol több afrikai származású ember él, mint bármely más országban Afrikán kívül, a portugál világbirodalom idejében kialakult történelmi kapcsolatokra építve ismét erőteljesen növeli jelenlétét a földrészen. A mosoly-offenzíva kifizetődik, a Brazília és Afrikai közötti kereskedelmi forgalom a 2002 évi 4,3 milliárd dollárról 2011-ben már 17,6 milliárd dollárra emelkedett - írja a The New York Times.

Brazília ambíciói hasonlítanak más feltörekvő hatalmak törekvéseihez: Törökország például az arab világban kívánja nagyobb mértékben hallatni hangját, India pedig Ázsiára kívánja kisugározni a maga kultúráját. Brazília mára segélyezett országból segélyező országgá vált - annak ellenére, hogy számos belső problémával küszködik és idén gazdasági fejlődése is erősen lelassult. Vezető mezőgazdasági exportőr, nemrég Nagy-Britanniát megelőzve a világ hatodik legnagyobb gazdaságává vált és ma több nagykövetséget tart fenn Afrikában, mint a britek. Mindez óriási változást jelent az 1960-as évekhez képest, amikor Brazília a külföldi - nevezetesen amerikai -  segélyre szorult,  hogy enyhíteni tudja az ország elszegényedett északkeleti részét sújtó éhínséget.

A külföldnek szánt segélyeket felügyelő brazíliai kooperációs hivatal vezetője, Marco Farani szerint a szervezete által folyósított támogatások 55 százaléka Afrikának jut. A Brazília által más országoknak nyújtott segély meghaladja az 1 milliárd dollárt - fűzte hozzá. "Külföldi segélyprogramunk egyelőre elmarad egyes más országokétól, de még csak tanuljuk az együttműködés" - jegyezte meg Farani. Igaz, Kína és az Egyesült Államok közismerten jóval nagyobb segélyprogramot és kereskedelmet bonyolítanak le a földrész országaival, Latin-Amerikából pedig Brazílián kívül még Venezuela és Kuba keres magának afrikai szerepet. Venezuela 2009-ben afrikai-dél-amerikai  csúcstalálkozót szervezett. A hidegháború idején kubai katonák védelmezték az afrikai kommunista kormányzatokat. Angolában látszólag paradox feladatuk volt, az amerikai Chevron olajvállalatot kellett védelmezniük, miközben az Egyesült Államok támogatta az ország kormánya elleni felkelést. Kuba később orvosok ezreit küldte Afrikába.

Ám míg a kubai és a venezuelai kormányzatok elsősorban a fejlődő világ szolidaritását kívánták kifejezni, Brazília növekvő afrikai szerepvállalása összetettebb jellegű és nagyobb súlyú, az országot fontos afrikai diplomáciai és gazdasági tényezővé teszi. Az utóbbi években nyitott diplomáciai képviseletekkel együtt az országnak már 36 nagykövetsége működik a földrészen. Aktivitására jellemző, hogy júniusban különgépet küldött a fenntartható fejlődésről rendezett riói konferenciára tartó delegációkért Sierra Leonéba, Libériába és a Zöldfoki-szigetekre.

Más projektjei arra irányultak, hogy több afrikait vonzzanak Brazíliába, számos ösztöndíjat nyújt a portugál nyelvű országokból érkező diákok számára. Brazília nem szorul jelentős kőolaj- vagy élelmiszerimportra, így afrikai tervei sok tekintetben különböznek más országok elgondolásaitól. Egyik fő célja a brazil társaságok mozgásterének növelése, sok esetben ehhez a brazil kormány ajánl fel támogatást. A legnagyobb sikereket érthető okokból a portugál nyelvet használó országokban érte el Brazília, például Angolában, ahol az Odebrecht brazil építőipari cég a legnagyobbak közé számít, illetve Mozambikban, ahol a Vale bányászati óriáscég 6 milliárd dolláros szénbánya-komplexum építését kezdte meg.

Ám a brazilok Afrika más részein is keresik az alkalmakat, így Guineában és Nigériában is megjelentek. A BTG Pactual nevű vezető brazíliai befektetési bank májusban 1 milliárd dolláros beruházási alapot hozott létre, amely főleg afrikai projektekre kíván összpontosítani.  Brazíliai mezőgazdasági cégek Szudánban hoztak létre farmokat, Addisz-Abebából, Etiópia fővárosából repülőjárat indult Sao Paolóba, a tenger alatt pedig üvegszálas kábelt fektettek le Brazília és Nyugat-Afrika összekapcsolására.

Komplikációk is voltak. Sok bírálatot váltott ki például, amikor a brazil kormány emberjogi visszaélésekben érintett olyan afrikai vezetőkkel működött együtt, mint Egyenlítői Guinea elnöke, Teodoro Obiang Nguema Mbasogo, a sajtó pedig brazíliai cégek kétes afrikai fegyverszállítmányait leplezte le.  A Brazíliában tanuló afrikai diákok számos panaszt tettek ellenük irányuló rasszista támadások miatt, kissé megtépázva azt a mítoszt, hogy Brazíliának lényegében sikerült elkerülnie a más társadalmakban gyakori faji megkülönböztetést.

Egyes történészek szerint Brazíliába tízszer annyi rabszolgát vittek Afrikából, mielőtt 1888-ban eltörölte a rabszolgaságot, mint az Egyesült Államokba. A XIX. század egy részében Brazília volt a portugál birodalom központja, akkoriban Rio de Janeiro az afrikai kereskedelem idegközpontjává vált. Ezek a kötelékek később meglazultak, de az 1960-as években az ország civil vezetői ismét kapcsolatokat kezdtek keresni az újonnan függetlenné vált afrikai országokkal. A folyamat lehűlt, amikor a katonai vezetők amerikai támogatással végrehajtott puccs révén átvették a hatalmat, az 1970-es évektől viszont a gazdasági érdek és az amerikaiaktól való függetlenség igénye megteremtette az ország mai afrikai jelenlétének kereteit. Lula da Silva, az előző brazil elnök 2003 és 2010 közötti afrikai utazásokon ezekre az előzményekre építve fejlesztette tovább a kapcsolatokat, sűrűn hivatkozva Brazíliának Afrikával szemben fennálló "történelmi adósságára" is - utal az előzményekre a NYT.